MagtArt - A program bemutatása

Utoljára frissítve: 2012-02-14 12:09:03

Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság együttműködésben a szlovákiai Alma Centrummal 2008-ban pályázatot nyújtott be a Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 keretében meghirdetett pályázat 1.3.1. prioritására, melynek célja a „Turisztikai termékek és vonzerők, desztináció-menedzsment szervezetek és kapcsolódó infrastruktúra fejlesztése; a határon átnyúló meglévő turisztikai vonzerők, kulturális helyszínek és történelmi műemlékek felújítása“ volt. A döntéshozó és támogató hatóság a program megvalósítását hozzávetőlegesen 2 millió €-val támogatta.
Miután a fejlesztés a határ mindkét oldalán a volt uradalmi magtár felújítása mentén racionalizálódik – de eltérő hasznosítási tartalommal –, fontos hangsúlyozni, hogy jelen dokumentum a bódvaszilasi Művészetek Magtárának működtetési koncepciójára irányul.

Újragondolt építészeti örökség

A természetföldrajzi – geológiai, botanikai és zoológiai – egységet alkotó Szlovák-karszt és Aggteleki Nemzeti Park az élő és az élettelen természeti értékek unikális tárháza, életre hívásukat első sorban a földtani, barlangtani értékeik indokolták, az élővilág sokszínűsége, a terület kulturális hagyatéka is rendkívül összetett rendszert alkot. Ezen értékek jelentőségét jelzi hazai és nemzetközi elismertségük: minkét terület Bioszféra Rezervátum és 1995-től az Aggteleki és a Szlovák-karszt barlangjai együttesen a Világörökség részét képezik.

A térség vonzerejét nagyrészt a Baradla-Domica barlangrendszer biztosítja. A jelenlegi látnivalók az eltartó képességük és a kapacitásaik határaitól messze elmaradnak, s bár a forgalom növelése nem elsődleges célja a projektnek, a fejlesztés következtében várható vendégszám növekedés nem idéz elő kedvezőtlen hatásokat. A terület ugyan kiváló természeti adottságokkal rendelkezik, szolgáltatási oldalról azonban ezek is fejlesztésre szorulnak. A határ két oldalán fekvő egykori Torna-vármegye kulturális hagyatékának jelentős értékei az Eszterházy-uradalomhoz tartozó kastélyok és udvarházak, gazdasági épületek. Közülük is kiemelkednek a 18. század végén épített magtárak időtállóságukkal, klasszikusan kiérlelt építészeti megoldásaikkal. Ezek közül kettő a bódvaszilasi (Magyarország) és a szádalmási/Jablonov nad Turnou (Szlovákia) magtár viszonylagos épségben vészelte át a második világháborút követő évtizedeket, nem utolsósorban kiváló építésének köszönhetően.

A műemléképületek megmentésének, megmaradásának kulcsa a megfelelő funkció kiválasztása. A határ két oldalán elhelyezkedő védett területek közvetlen közelében fekvő műemléképületek hasznosíthatóságának probelmatikájára adott kézenfekvő válasz volt az ökoturisztikai hasznosítás.
Az ökoturisztika egyre jelentősebb szerepet játszik a világ turizmusában. Az ökoturizmusban Ausztria, Németország és Olaszország piacvezetőnek számít. A feltörekvő piacok között Lengyelországot, Oroszországot, Romániát, Szlovákiát említhetjük. Magyarországon elsősorban a viszonylag érintetlen természeti környezet, az élő és élettelen természeti értékek gazdagsága jelent piaci előnyt. Az elmúlt években divatossá és népszerűvé vált ökoturizmus összetett szolgáltatásai az élmény- és ismeretszerzésen, a környezeti tudatformáláson túl a fizikai állapot és állóképesség javítását, valamint a szellemi frissesség megőrzését egyszerre célozzák.

A térség ökoturizmus „készletét” elsősorban a védett természeti területekre (nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek), természeti és kulturális Világörökségi helyszínekre alapozzák. Európában és a világon egyaránt egyedülálló természeti adottságok kihasználására épül ökoturizmus, amelyet a „hagyományos” turisztikai szolgáltatások és vonzerők jól kiegészítenek.

Az ökoturisztikai hasznosítás továbbgondolásaként a gazdasági társadalmi hátrányokkal küzdő térség természeti és humán erőforrásainak fenntartható hasznosítása érdekében a vidéki élet hagyományainak újjáélesztése, a fenntartható tájhasználat és természeti értékek természetkímélő hasznosítása határozta meg a műemléképületek majdani funkcióját.
Ezért jelen fejlesztés tartalmi elemei úgy kerültek meghatározásra, hogy az épületek értékei a széles nyilvánosság számára bemutathatók legyenek, a közjót, a közérdeket szolgálják, szellemiségük megjelenítse szűkebb környezetük természeti, kulturális értékeit, hagyományait, profiljuk alkalmas legyen arra, hogy egymást kiegészítve szolgálják a műemlékoltalom, természetvédelem, hagyományőrzés és ökoturisztika érdekeit.

Az új funkció meg kell, hogy feleljen a következő kritériumoknak: emlékeztessen az eredeti funkcióra, ill. az néhány eredeti eszköz révén bemutatható legyen, az épület értékei a széles nyilvánosság számára bemutathatók legyenek, biztosítható legyen a közgazdasági fenntarthatóság, biztosítható legyen az elérhető legteljesebb esélyegyenlőség az épület külső és belső megjelenésének károsítása nélkül.

Napjaink gazdasági és morális válságában a „hagyományos“ múzeumokról is elmondhatjuk, hogy az értékőrző és értékteremtő jelentősége különös jelentőséggel bír – ezt a hatást tovább erősíti a bódvaszilasi „Művészetek Magtára”, hiszen az egyszerre kíván művészeti alkotótérként funkcionálni és egyszersmind a befogadás helyszínévé is válni. A Magtár a múzeumok hagyományos hármas feladatrendszerén (gyűjtés, konzerválás, kiállítás) túlmutat. A hagyományos feladatrendszerből a közvetítés vált elsődlegessé. Napjaink globalizálódó világában a Művészetek Magtára – mint alkotó és kiállító tér – szerepet vállal a lokális közösség építésében és animálásában, a helyi tradíciók megőrzésében, a lokális identitás erősítésében. (A 2004-ben elfogadott új portugál múzeumi törvény például kifejezetten hangsúlyozza a múzeumok közösségépítésben betöltött szerepének fontosságát, sőt, a múzeumokat az egyes közösségekre és azok értékeire reflektáló kulturális identitás alappilléreiként határozza meg.) A fentiek alapján a tervezett művészeti központ állandó és időszakos kiállításokon foglalja majd össze a Gömör-Tornai Karszt ihlette művészeti alkotásokat, esetleg az egykor és most itt élő művészek pályarajzát a szépirodalom, képző- és iparművészet, építészet, színház-, film- és zeneművészet tárgykörében.
A közös megvalósítás során nem egymással konkuráló pontszerű fejlesztések jönnek létre, hanem egymást kiegészítő, egymáshoz kapcsolódó, akár egyetlen turisztikai programcsomagban (pl. Gömör-Torna népi hagyományai és művészete) kiajánlható ökoturisztikai termékről.

A műemléképületek felújításával és funkcióval történő ellátásával bővül a térség turisztikai attrakció kínálata, nő az attrakciót használó látogatók száma. A Művészetek Magtára kulturális (művészeti befogadó és alkotó), ismeretterjesztő, a Szádalmási Magtár gasztronómiai és borturisztikai, képzési, ökoturisztikai szolgáltatásai hozzáférhetővé válnak így egyrészt attrakcióik vonzerejére alapozva, másrészt a látogatóforgalmat egyéb attrakciók felé irányítva olyan multiplikátor hatás érhető el amelynek következtében megnő a fajlagos itt-tartózkodás, nő a térség turisztikai potenciáljának kihasználtsága.

A térség településeinek, lakosságának, valamint a Nemzeti Parkoknak is érdeke, hogy a turizmus ne csupán egyetlen helyszínre és néhány hónapra koncentrálódjék, hanem területileg is és szezonálisan is jobban széthúzható legyen. Ezzel összhangban a projekt fő célja az volt (és ebben a szellemiségben kerül megfogalmazásra a művészeti koncepció is), hogy a terület fogadótérségei oly módon kerüljenek fejlesztésre, hogy a programkínálat bővülése hosszabb időre nyújtson tartalmas kulturális, pihenő és ismeretterjesztő helyszínt és programokat az idelátogatók számára. A célunk tehát nem csupán az, hogy mindenáron több turista forduljon meg a Nemzeti Parkokban és vonzáskörzetükben, hanem az is, hogy az Értékőrző Magtárakba látogatók hosszabb időt töltsenek el a térségben, a megismert természeti területeken, fedezze fel a barlang(ok)on kívüli vonzerőket, helyi hagyományokat is.