MagtArt - Balázs Péter

Utoljára frissítve: 2012-02-02 09:28:07

 

BALÁZS Péter

 

Balázs Péter válasza belső megérzésből fakad, vékony faágakkal hatásosan rajzol a térben, kunyhószerű szerkezetet építve a famintázatból. Balázs ezt így kommentálja: “Szeretem megtalálni a formát. A kihívás az, hogy a térben egy szerkezetet építsünk, mégpedig az üres térhez viszonyítva. A munkamódszerrel a fa durván marad, a végek kivetülnek a formából, párbeszédet építenek ki a természet formáival. A hullámzó ágformák sokszínűsége vizuális erőfeszítést igényel és arra késztet minket, hogy a szobrot térbeli vonalak soraként olvassuk. A vonalak az ágak, kérgüktől megfosztva, s a forma ebből áll elő. Az ágak hajlékonyak, kecsesen és változatosan hullámzanak. A fa minden egyes hullámzó hajlata olyan, mint a szemlencse görbülete – innen ered a gondolat, hogy ez egy Szemkunyhó. A szobor a legmélyebben emberi. A forma követi a funkciót és a természet az élő lélegzésre és változatos környezetre válaszként építi a formáit. Balázs szobra kiemelkedik a térben. Az érzés, amelyet ez a szobrászat megragad, a gesztusok végtelensége egy mikrokozmosz belsejében. Ez a művészet a természet szerkezeteiből emelkedik ki. Új struktúrák bukkannak fel és ütköznek a térben. A találkozások a felismerés pontjai. A természet a végső támasz az összes gazdasági és kulturális életmodellünkhöz. Mindezt megerősíti tehát, ha egy potenciális ideiglenes élettér formáját szoborként látjuk. A természet látszólagos káoszán belül megvan a dolgoknak a rendje. A káoszból dizájnok születnek, és Balázs úgy alkot, ahogy a természet élő entitásként teremti a dizájnt - ezzel intuitív módon létrehozza az érzékelés enigmáját, olyan művészi munkát, amely épp arról szól, hogyan fogjuk fel a formát és az antiformát, a térbeli tárgyat, szemünket használva. Balázs hozzáteszi, hogy az ő szobrászi szemlélete itt a nagy kérdést idézi: “Hol vagyok én?”

 

További információ
www.pocem.hu